Asset 5

Éltető Erő blog

Éltető Erő blog | Szupervízió az intuitív út

Az intuitív út

Szupervíziós esettanulmány

Az esettanulmányban a szupervíziós folyamatban megjelenő tartalom valóság-tartományát szeretném érzékeltetni, a szupervizor szempontjából. Szavakkal csak korlátozott mértékben vagyunk képesek kifejezni érzéseinket, megéléseinket. Ugyanakkor a belső figyelmünk élesítése elvezet bennünket az éppen megfelelő szavak éppen megfelelő időben történő kimondásához. A látszólagos dolgok mögött meghúzódó mély valóság tapinthatóvá válik egy-egy röpke pillanatban. Hogyan segít a szupervízió keretrendszere az intuitív útra rátalálni, erre ad választ a cikk.

Keretek

Az eset nyolc alkalomból álló, csoportos szupervíziós foglalkozás-sorozat egyik ülésén történt. A csoport nyolc főből állt, a szupervizor volt a kilencedik tag. A csoportban kizárólag nők vettek részt. Az esethozót a cikkben „Kati” néven fogom említeni.

Az eset, amiről írok a folyamat negyedik ülésén történt.

Az eset

A szupervíziós üléseken mindig választunk egy esetet – minden résztvevő egy őt foglalkoztató, problémás történettel készül. Az eset további ismérve, hogy az esethozó nem találja a megoldást, a kivezető utat. Miután mindenki elmondja a saját történetét, választunk egyet az elhangzottak közül. Tehát ez lesz az ülés témája, erre fókuszál a csoport minden tagja. Kati mindegyik ülésen elmondta ugyanezt az esetet röviden, de egyik alkalommal sem szerette volna, ha az ő esetével foglalkozik a csoport. A negyedik ülésre azonban úgy érkezett, hogy nem halogatja tovább az ügyet, ha az ő kérdését választják a többiek, akkor vállalja, hogy középpontba kerül. Kiválasztották.

A következőképpen fogalmazta meg az esetét: „Együtt kell működnöm a kereskedelmi igazgatóval, aki nem a főnököm, mégis úgy viselkedik, mintha az lenne.”  

A kérdése pedig így hangzott: „Hogy kerülhetek ki a hatalma alól?”

A figyelem élesítése

A szupervíziós esetek rendre azzal kezdődnek, hogy megkérjük az esethozót, beszéljen arról, ami számára az elakadást okozza, írja le a szituációt, nagyvonalakban mondja el kik a szereplők és mi az, amit másképpen szeretne a jövőben.

Kati nagyon pontosan elmondta, hogyan látja a szituációt a kereskedelmi igazgatóval, konkrét példákat mondott, amikor kellemetlenül érezte magát és egyszer még sírt is miatta. Nagyon jól felépített mondatok voltak, érezhető volt az a közel két hónapnyi munka, amióta érlelte magában ezt a helyzetet. Sokat gondolkodott rajta, megoldásokat keresett, a helyzet ennek ellenére egyre „rosszabb” lett.

A figyelmemet a történet precíz felépítése hívta fel. Nem tudtam mit kezdeni ezzel, csak figyeltem, miközben a megszokott kérdés – hipotézis körökre hívtam a csoport tagjait, beleértve magamat is. A sémák, a szupervíziós ülés megszokott menetrendje akkor biztonságot adott számomra, mert ezek segítségével haladtunk – valamerre – és mégsem történt semmi. Biztonságban voltunk. Ez a biztonság lehetővé tette, hogy figyelmemet inkább befelé irányítsam és azzal foglalkozzak, amit Kati története és az, ahogyan beszél róla elindít bennem. Megfoghatatlan volt az egész. A logikusan felépített folyamatban ott volt a bizonytalanság, annak a lehetősége, hogy nem lesz „megoldás”. Ugyanakkor egy intuitív szálon is futott a történet, amiben élet volt, energia, ami sodort, vitt magával és jó volt benne lenni. A figyelmemet Katira ezen a szűrőn keresztül irányítottam. Egyrészt a sematikusan felépített folyamatlépéseket alkalmaztam és volt egy „másik életem”, ami izgalmas volt és élettel teli.

Hajni válaszai rövidek voltak, tömörek és nem annyira informatívak. Óvatosnak, meggondoltnak, átgondoltnak éreztem. Hiányzott belőle a megszokott természetessége. Időnként huncutság csillant meg a szemében, a hangja néha csilingelt, aztán visszazuhant a monoton válaszadásba.

Hallgattam, néztem ezt a nőt, aki csak néhány évvel volt fiatalabb tőlem és felmerült bennem, hogy szerelmes a kereskedelmi igazgatóba. Biztos voltam benne, hogy így van. Tudtam, hogy férjnél van, így azon gondolkodtam, mi tévő legyek. Hogy mondjam meg, mi a feltevésem a kapcsolatukkal? Mi van, ha megbántom? Mi van, ha felszínesen csak mondok valamit… Sokáig nem találtam a megoldást.

Amikor a hipotézisek megfogalmazásában rám került a sor, és már nem volt időm tovább gondolkodni, ezt mondtam: „Olyan, mintha egy férfi – nő kapcsolat lenne közted, és a kereskedelmi igazgató között. Játszadoztok, van élet köztetek, és dolgoztok is.” Elpirult és megszólalt: „Igen, Ő a férjem.”

Ez a mondat önmagában volt a „megoldás”. Egyből kiderült, hogy nem az a „probléma”, amit Kati annak minősített. Az érzelmek keveredtek a munkával, mélyen a tudat alatt, összemosva a határokat az otthon és a munkahely között, illúzióba ringatva Katit és a kereskedelmi igazgatót, hogy lehet együtt-külön élni és dolgozni.

Az intuitív út csodája

Kati a nyolcadik alkalommal megosztotta titkát: babát vár. Megbeszélte a férjével, hogy nekünk elmondja (még a szüleik sem tudták), ahogy megfogalmazta: „Köztetek váltam alkalmassá arra, hogy befogadjak egy új életet.”

Éltető Erő blog | Szupervízió az intuitív út

Párhuzamos történések​

A szupervízióba hozott esetek történeteken alapulnak. Az esethozó megélése, tapasztalása a saját egyedi rendszerében alakul olyanná, amilyen. Ezt a „milyenséget”, pontosabban minőséget a valósága, értékrendje, hiedelmei, szocializációja, tudása, aktuális érzelmi állapota, testi fittsége, gondolati sémái, életmódja, szokásai jellemzik.

Mindannyiunknak van egy ritmusa, egy algoritmusa, ami csak ránk jellemző. Például az is kivételes, egyedi mintázatot ad, ahogyan befordulunk a garázsunk elé az autónkkal napról napra. Ismétlődnek a mozdulataink, és senki sem képes azokat tökéletesen leutánozni. Ez igaz a lelki, érzelmi, gondolati szinten játszódó folyamatainkra is: meg van az a rend, ahogyan raktározzuk magunkban egy-egy szó, beszélgetés élményét. Előfeltevésekre, korábbi tapasztalatainkra építünk, amikor minőséget alkotunk valakivel vagy valamivel kapcsolatban.

Kati esetében az első párhuzamot az alkotta, hogy esethozóként a viselkedése megváltozott. Teljesen más volt a benyomásom róla, amikor az esetéről beszélt, a korábbi üléseken vele kapcsolatban szerzett tapasztalataimhoz képest. Feszessé, érzelemmentessé vált, a rá jellemző spontaneitása eltűnt. Ez a különbség hívta figyelmemet a tartalom, a szavakkal elmondott történet további szintjeinek vizsgálatára.

A következő „zavaró” tényező a néha mégis megcsillanó huncutsága volt a feszes, átgondolt mondanivaló szavai között. Arra jutottam, hogy a valóságban a kereskedelmi igazgatóval is hasonlóképpen viselkedhet: felveszi az együttműködő kolléga szerepét, és nagyon feszesen tartja azt. Ez fárasztó, tehát oldani kell, energiát gyűjteni, ezt pedig az érzelmek segítségével lehet. Kati esetében az érzelem, amit feltételeztem a szerelem volt.

Amikor lezártuk az esetet és már „csak” beszélgettünk arról, mi történt – oldottan és vidáman – kiderült, hogy valóban ugyanazt „csinálta” az életben a Termelésvezetővel, mint a szupervízióban. A párhuzam az élet és az eset között automatikusan kialakult. Annyira másképpen akart viselkedni esethozóként, végül ezzel az akarásával éppen ellentétes hatást váltott ki, tehát ugyanúgy viselkedett.

Az intuíció szerepe​

Az intuíció iránytű. Segít abban, hogy a figyelmemet a tartalom mellett olyan szintekre irányítsam, amelyek szavakkal nehezen leírhatók. Miközben hallgatok egy történetet, arra is figyelek, hogy a beszélő hogyan mozog közben, milyen a mimikája. Gyakran nem is nézek rá, csak hallgatom, amit mond és a hangzásból olvasom ki a történet mögötti történetet.  Figyelem közben az érzéseimet, a gondolataimat, a fizikai szinten is megjelenő hatásokat – amiket a történet és a beszélője együttesen váltanak ki bennem.

Kati esetében nem volt nehéz figyelni a történet mellett megjelenő jeleket. Annyira összezavart megváltozott viselkedése, hogy nem tudtam nem arra figyelni, amit kivált bennem. Hiába ellenkeztem gondolatban a szerelemmel, aminek lehetősége automatikusan, intuitív módon, ösztönösen felmerült bennem, az ész érveim porba hulltak. A szerelem volt a kulcs, a megoldáshoz vezető út. Egyetlen szó, amiben az élet van.

A szabadság és a keretek​

szupervíziós esetek egy meghatározott ritmusban, konkrétan leírható lépések sorozatában oldódnak. Ezek unalmasak is lehetnek egy idő után. Azonban nem azok, mert mindig másképp, más-más pontján a folyamatnak érünk fordulóponthoz. Különböző utakat járunk be, mielőtt a megoldás felé lépünk. Mert minden eset más, mindenki az egyedi, rá jellemző módon beszéli el történetét és egyedi módon viszonyulunk hozzá – alkalmazva a korábban szerzett tapasztalatainkat. A keretek mindössze tartást, vázat adnak annak a folyamatnak, amiben egy történet életre kel, tapasztalattá érik.

Éltető Erő blog | Szupervízió az intuitív út

A szabadság nem a külső körülmények függvénye. A szabadság nem fejben született döntés eredménye A szabadság megérik bennünk. A szabadság a keretek között nyer értelmet. A keretek biztonságot adnak, a szabadság bizonyosságot.

A probléma feloldódik, a TÉR kitisztul, az út kibontakozik​

Egy új élet. Ahhoz, hogy valami új jöjjön létre, utat kell építenünk először is magunkban. Katiban a sok feszültség eltorlaszolta érzelmeinek szabad áramlását. Nem engedte meg magának azt, hogy a kereskedelmi igazgatót is szeresse – a férjének tartogatta ezt az érzést. Így aztán a saját csapdájában, külön választva a szerepeit gyűjtötte a feszültséget. Amikor „kiderült”, hogy a kereskedelmi igazgató és a férje egy és ugyanazon férfi, akit szeret, a gondosan felépített probléma-jelenség megszűnt, értelmét vesztette. Kitisztult az út, a torlaszt egy hurrikán elsöpörte, nem volt többé probléma. Egy helyzet volt, amiben néhány dolgot tisztázni kellett. És új élet kezdődött.

A probléma feloldódott anélkül, hogy pontosan a mélyére ástunk volna Kati személyiségének, és a helyzet megértése sem volt túlságosan fontos hozzá. Mindössze TÉR kellett ahhoz, hogy az érzések felszínre kerüljenek és a különlegesen összeálló erőtérben feloldódjon az, amire már nem volt szüksége senkinek.

Móré Zsuzsa

KONZULTÁCIÓRA JELENTKEZEM
Küldd el jelentkezésedet és felveszem Veled a kapcsolatot.

Korábbi bejegyzések

Kováts Mária

Miért érzi a szülő hibásnak magát, ha a gyerekkel valami gond van?

Gondolatok arról, mit tehetünk a gyerekeink boldogságáért: lehetőségek és határok, melyek között szülőként mozgunk. Nem az anya a hibás, ha …

ELOLVASOM
Szolnoki Judith

A szív dönt vagy az ész?

A pályaválasztás egy lezáró lépés: elköteleződést jelent egy szakma kitanulása irányában. Akkor lesz sikeres, ha a választás az érdeklődési kör és a lehetőségek, személyes és környezeti erőforrások figyelembevételével történik.

ELOLVASOM
Freelancerek

Freelancer, azaz szabadúszó vagyok

A pályaválasztás egy lezáró lépés: elköteleződést jelent egy szakma kitanulása irányában. Akkor lesz sikeres, ha a választás az érdeklődési kör és a lehetőségek, személyes és környezeti erőforrások figyelembevételével történik.

ELOLVASOM