Asset 5

Éltető Erő blog

Éltető Erő Blog | „Nem biztos, hogy Te látod jól a dolgokat!”

„Nem biztos, hogy Te látod jól a dolgokat!”

Interjú sorozatomban nőket kérdezek arról, hogyan emlékeznek vissza a tanulmányaik befejezését követő, pályakezdő éveikre A célom az, hogy a pályakezdés időszakának kihívásairól mások tapasztalata is eljusson azokhoz, akik most vannak életüknek ebben a szakaszában: érezzék azt, hogy nem egyedül küzdenek a kevésnek tűnő szaktudással, a szervezetihierarchiában való helykereséssel. A megküzdési stratégiákra is szeretnék mintákat adni, bízva abban hogy mások tapasztalataiból képesek vagyunk tanulni. Az interjúalanyaim vállalták, hogy tíz, húsz év távlatából visszatekintenek önmagukra. A fiatalok iránti együttérzés és segíteni akarás motiválta őket. Nyíltan vállalták a kudarcaikat, megfogalmazták, mi az, amit másképp tennének, ha újra kezdenék. Ajánlom szeretettel a gondolataikat, történeteiket.

Interjú Olgyay-Fekete Judittal pályakezdésről, tanulásról, munkáról, életszemléletről

Kedves, határozott, érett, átgondolt és precíz megfogalmazások – így tudom jellemezni a beszélgetésünket Judittal. Inspiráló volt, ahogyan a pályakezdő éveire visszaemlékezve egy életszemléletet, gondolkodási módot fejtett ki. Minden szavát fontosnak éreztem. Tisztán beszélt, megmutatva érzelemgazdag lelkivilágát.

Judit angol – angoltanári szakon, fordító szakirányon végzett a Debreceni Egyetemen, 2008-ban. A diplomája megszerzése után egyből Budapestre költözött bízva abban, hogy önálló egzisztenciát tud teremteni magának. A várakozása azonnal beigazolódott, egy multinál helyezkedett el. Önállóan élt és kitartóan dolgozott, tervezett, küzdött a nehézségekkel: a tömeggel, az utazással töltött órákkal és egy  nehézségekkel teli munkahellyel.

A pályakezdő éveink meghatározzák az egész életünket, nagyon fontos időszaknak tartom mindenki életében. Interjú sorozatomban nőket kérdezek arról, hogyan emlékeznek vissza a pályakezdő éveikre? Mivel kellett szembenézniük, ki volt-e segítségük ebben, mi az, amit másképp tennének, ha most lennének pályakezdők? Egy felhívást tettem közé, amelyben kértem, melyben a téma iránt nyitott nők jelentkezését vártam. Ezen az úton találkoztam Judittal.

Vidékről Pestre

  • Miért jelentkeztél az interjúra?

  • Vidékiként Pesten kezdtem a pályafutásomat. Kevés választott el az elején attól, hogy hazameneküljek, de kitartottam. Tudtam, hogy hosszú távon meg fog térülni minden egyes nehéz pillanatba befektetett energiám. Sokan jönnek fel vidékről Pestre, látom az ő küzdelmüket is és segíteni szeretnék nekik. Lehetőséget látok ebben az interjúban, hogy segíthetek a példámmal azoknak, akik hozzám hasonlóan küzdenek.

  • Mi volt számodra nehezebb: vidékiként Pesten megtalálni a helyed vagy a munka?

  • Egyrészt a „vidéki kislánynak” kellett felnőnie. Pesten tetszett az, hogy több szórakozási, sportolási lehetőség van. Munka után elmentünk romkocsmázni, vacsorázni. Egészen más élet volt, mint amit addig éltem, ez tetszett. Közben rá kellett jönnöm arra, hogy nem azért értékes valaki, mert egy adott földrajzi helyre született, hanem az embersége miatt. A hétköznapi életemben és a munkámban egyaránt megtapasztaltam ennek az állításnak az igazságát.

  • Azzal kezdeted a beszélgetésünket, hogy az első munkahelyed „nehézségekkel teli” volt. A munkakörnyezet vagy az elvégzendő feladat volt nehezebb számodra?

  • Egy multinacionális vállalat ügyfélszolgálatán dolgoztam, telefonos ügyintézés volt a feladatom. Angol anyanyelvű ügyfelek problémáit intéztem – ez talán magyarul sem egyszerű. Ők viszont hallották, hogy nem anyanyelvem az angol, emiatt gyakran kaptam negatív megjegyzéseket. Ezzel nehezen küzdöttem meg, úgy éreztem eleinte, ők többet érnek, mint én. Mint munkahely, érdekes volt a „működése”: néhányan, akik nem menekültünk el pár hónap után, jó közösséget alkottunk. A többség számára azonban átjáróház volt, a legtöbb kollégám néhány hónap után felállt.

  • Maradtál, kitartottál, nem adtad fel. Mi segített, hogy végig csináld, és szembe nézz a nehézségekkel? Ki adott erőt ebben az időszakban?

  • Az angol nyelvet anyanyelvként beszélőkkel foglalkoztam. A nyelvtudásom fejlesztésének az egyik legjobb lehetőségét láttam a munkámban. Másrészt azt gondoltam, emberileg is sokat tanulok, hiszen egy másik kultúrát ismerek meg telefonos helyzeteken keresztül, és a konfliktuskezelésben komoly gyakorlatra teszek szert. Majdnem Két évig dolgoztam ezen a területen.

Arra kérdésre, hogy ki adott erőt, a válaszom: a barátom, aki most már a férjem. Ő bíztatott, hogy képes vagyok helytállni, hogy meg tudom csinálni, el tudom látni a feladataimat.

Hosszú távon gondolkodni

  • Hogyan alakult a karriered? Mi volt a következő állomás a két év telefonos ügyfélszolgálati munka után?

  • Angilában, angolokkal, multinacionális környezetben folytattam a pályafutásomat, business analyst munkakörben. Megtanultam üzleti környezetben mozogni. Minden szinten éreztem, hogy az ügyfélszolgálati munkám tapasztalataim segítenek boldogulni a területen. Ez is egy kétéves periódus volt. A hazatérésem után maradtam a multinacionális világban, majd megszülettek a gyerekeim és velük voltam otthon. Jelenleg már a saját vállalkozásomat működtetem, nyelviskolában tanítok és szakfordítással foglalkozom.

  • Folyamatos fejlődés jellemzi az életedet: hogyan gondolkodtál az egyes döntési helyzetekben, mi motivált?

  • Mindig hosszú távon gondolkodtam. Tudtam, hogy a befektetett munkának meg lesz az eredménye, és ez a mai napig beigazolódik. Egyre jobb állásokat kaptam, és a jobb nem csak anyagi szempontból értendő. A munkakörnyezetem minősége is javult. Most a saját vállalkozásomat szervezem és ebben dolgozom. Nagyon szeretem az üzleti és a szakmai részét is ennek a formának.

  • Az egyetemi tanulmányaid mennyire készítettek fel a munkára, a munkahelyi életre?

  • Kettős érzéseim vannak ezzel kapcsolatban: angol szakon verseket elemeztünk, angol történelmet tanultunk. A hétköznapi élethez nehezen kapcsolható tudásra tettünk szert. Ez alapján azt kell mondjam, a nagyvilágban való boldoguláshoz nem kaptunk direkt útmutatót és az elején ez elszomorított. Ugyanakkor idővel rájöttem, hogy ezekkel a tanulási folyamatokkal gondolkodni tanítottak meg bennünket. Megtanultuk, hogy a másik véleménye is fontos és mielőtt kifejtjük a sajátunkat, előtte figyeljük meg mit gondolnak mások. Ismerjük meg a másik álláspontját, keressük meg az összefüggéseket a különböző nézőpontok és események között. Ez a fajta hozzáállás segített az ügyfélszolgálati munkámban és később az üzleti életben is – bár eleinte még nem fogalmaztam meg ennyire tudatosan az egyetemen kapott útravalómat.

  • A tanulás véget ért számodra az egyetemen?

  • Egyáltalán nem! A „lifelong learning” vagyis az egész életen át tartó tanulás alap a mai világban. Folyamatosan képzem magam, az ELTE-n szakfordítói diplomát szereztem, rendszeresen részt veszek szakmai workshop-okon és s olvasással. Felvételt nyertem PhD képzésre, ez folyamatban van.

A pályakezdés időszaka: amit meg kell tanulni

  • Idáig a munkádról beszéltünk, a tanulásról. Tekintsünk most arra, hogy emberileg, lelkileg milyen támogatást kaptál. Kezdjük azzal, ami már gyerekkorunkban megfogalmazódik bennünk: volt-e példaképed, akire hasonlítani szerettél volna vagy, akitől személyesen sokat tanultál?

  • Igen, az édesanyám. Ő a jég hátán is megél. Tőle tanultam, hogy hosszú távon gondolkozzak, mert ha „nem tetszik” valami és „ugrálok”, akkor megbízhatatlannak fognak gondolni és nem kapok jó állást később sem. A józan paraszti ész az, amit használnom kell, ha boldogulni akarok.

  • A multinacionális környezetben megszokott, hogy egy idősebb, tapasztaltabb kolléga segíti a fiatalok beilleszkedését a munkakörnyezetbe, és szakmai támogatást is nyújt. Volt-e mentorod, aki szerevezett formában segítette a munkádat?

  • Igen, az első munkahelyemen volt egy supervisor, aki úgymond a „szárnyai alá vett” és támogatott szakmailag és emberileg egyaránt. Neki sokat köszönhetek, hiszen megmutatta a nehézségek másik oldalát: mit tanulhatok a problémákból. Angliában nem volt hivatalosan mentorom, mégis, egy idősebb kolléganőm segített eligazodni a szervezeti életben és szakmailag is támogatta a munkámat. A lelki nehézségeken is segített átjutni.

  • Mennyi ideig voltál pályakezdő? Arra gondolok, hogy mikor érezted azt, hogy van biztos tudásod, és már te tudsz másoknak segíteni egy-egy helyzetben?

  • Nekem ez az időszak négy – öt évig tartott. Ennyi időre volt szükségem ahhoz, hogy magabiztosan ellássam a munkámat. Sok mindent meg kellett tanulnom, nem csak a szakmát vagy a munkakör ellátásához tartozó feladatokat és rutinokat. A munkához való hozzáállás, a dolgozni tudás is gyakorlással fejlődik. Ez tart sokáig.

  • Egy mostani pályakezdő hogyan vélekedik erről, szerinted?

  • A pályakezdők egy részének esetében hibának tartom, hogy egy – két év után „késznek” érzik magukat vezetői pozíciók betöltésére, magas fizetést és olyan munkákat akarnak, amelyekhez szakmailag és emberileg sem felkészültek. Egyszerűen azért, mert nincs tapasztalatuk, és nem azért, mert nem okosak. Az alázat fontos a munka és a munkáltató iránt. Az alázat abban nyilvánul meg, hogy a másik nézőpontját is figyelembe veszem. Nem biztos, hogy te látod jól a dolgokat! Ennek a belátása hiányzik belőlük. Türelmetlenek – hozzá kell tennem, hogy nyelvtanárként is tapasztalom a negyven, ötven évesek esetében is a türelmetlenséget. Azonnal tudni akarnak. A gyakorlás szükségét nehezen látják be.

  • Ha a mostani tudásod, munkatapasztalatod a rendelkezésedre állt volna akkor, amikor a kezedbe veszed a diplomádat, mi az, amit másképp tennél?

  • Egyből a saját vállalkozásomat kezdeném el!

A válasz logikus, csöppet sem meglepő. Azt hiszem, ha nem pályakezdőként olvastuk Judit gondolatait is épülésünkre szolgál. Példát kaptunk arra, hogy hosszú távon kitartással és a nehezebbnek tűnő út választásával az életünk teljessé válik. Amikor úgy döntünk, hogy nem adjuk fel és kitartunk, valójában a lelkierőnket edzük. Amikor belevágunk az ismeretlenbe, az önbizalmunkat fejlesztjük. Amikor az elvontnak tűnő tudásunk segítségével oldunk meg problémákat, a tudatosságunk szintjét emeljük. Éljünk jól, a rendelkezésünkre álló erőforrásainkkal!

 A fotót készítette: Bodó Barna

Szeretettel várlak egyéni konzultációra, ha úgy érzed, szeretnéd tudni és tudatosítani: Te hogyan látod a dolgokat? A konzultációról bővebb információt itt találsz.

Móré Zsuzsa

KONZULTÁCIÓRA JELENTKEZEM
Küldd el jelentkezésedet és felveszem Veled a kapcsolatot.

Korábbi bejegyzések

Kováts Mária

Miért érzi a szülő hibásnak magát, ha a gyerekkel valami gond van?

Gondolatok arról, mit tehetünk a gyerekeink boldogságáért: lehetőségek és határok, melyek között szülőként mozgunk. Nem az anya a hibás, ha …

ELOLVASOM
Szolnoki Judith

A szív dönt vagy az ész?

A pályaválasztás egy lezáró lépés: elköteleződést jelent egy szakma kitanulása irányában. Akkor lesz sikeres, ha a választás az érdeklődési kör és a lehetőségek, személyes és környezeti erőforrások figyelembevételével történik.

ELOLVASOM
Freelancerek

Freelancer, azaz szabadúszó vagyok

A pályaválasztás egy lezáró lépés: elköteleződést jelent egy szakma kitanulása irányában. Akkor lesz sikeres, ha a választás az érdeklődési kör és a lehetőségek, személyes és környezeti erőforrások figyelembevételével történik.

ELOLVASOM