Asset 5

Éltető Erő blog

Éltető Erő Blog | „Te mint ember, sokkal fontosabb vagy, mint a pénz!”

„Te mint ember, sokkal fontosabb vagy, mint a pénz!”

Interjú sorozatomban nőket kérdezek arról, hogyan emlékeznek vissza a tanulmányaik befejezését követő, pályakezdő éveikre A célom az, hogy a pályakezdés időszakának kihívásairól mások tapasztalata is eljusson azokhoz, akik most vannak életüknek ebben a szakaszában: érezzék azt, hogy nem egyedül küzdenek a kevésnek tűnő szaktudással, a szervezetihierarchiában való helykereséssel. A megküzdési stratégiákra is szeretnék mintákat adni, bízva abban hogy mások tapasztalataiból képesek vagyunk tanulni. Az interjúalanyaim vállalták, hogy tíz, húsz év távlatából visszatekintenek önmagukra. A fiatalok iránti együttérzés és segíteni akarás motiválta őket. Nyíltan vállalták a kudarcaikat, megfogalmazták, mi az, amit másképp tennének, ha újra kezdenék. Ajánlom szeretettel a gondolataikat, történeteiket.

Interjú pályakezdésről, emberségről, világmegváltásról

A beszélgetésünket áthatotta, hogy Viki vérbeli pedagógus. A tudásának, tapasztalatainak megosztása, a tanítás – segítés együttesen voltak jelen minden megszólalásában. Kétszer volt pályakezdő élete során, mindkét esetben a „kezdő vagyok” tudatában állt a szakma tanulása előtt, függetlenül a tárgyi tudásától. A hangsúlyt az emberre és az emberi kapcsolatok minőségére helyezte – és helyezi – mind a mai napig.

Nézzük – életszemléletét követve – milyen tapasztalatokat szerzett pályakezdőként!

Egy fontos tanítás, amiről később kiderül, hogy a legfontosabb

  • Mi határozta meg a munkahelyi beilleszkedésedet pályakezdőként? Kétszer is voltál pályakezdő, ahogy mondtad a bemutatkozásunkkor.

  • Apu szavait tartottam szem előtt mindig, iskolás koromban is. Ő azt tanította meg nekem, hogy „Előbb a tanárból készülj, aztán a tantárgyból!” Ez működött, hiszen figyeltem a tanárt: milyen szempontok alapján tanít, mik a számára fontos témák, hogyan viszonyul a diákokhoz. A figyelmemet tehát az ember-tanárra irányítottam, és ebből sokat tanultam, amit később a munkámban, a munkahelyemen tudtam hasznosítani.

  • Hogyan kezdődött a pályafutásod?

  • Tanárként végeztem és abban a gimnáziumban kezdtem tanítani, ahol érettségiztem. Ez biztonságot adott és bátorságot az újításokhoz. „Rendszerváltós” ember vagyok, értem ez alatt, hogy a ’90-es években kezdtem dolgozni. Nagyon fontos volt számomra ez az időszak; reményteli volt, éreztem a megújulás lehetőségét. Tele voltam ötletekkel, hogyan lehetne a diákok és a magunk életét is boldogabbá tenni. Erőm is volt, bátorságom is, úgyhogy alig kezdtem el tanítani, már tagja is lettem egy iskolai zenekarnak (talán addig nem is volt ott ilyen), a kötelező egyenruha-viselést megvétóztuk és helyette bevezettük az egyensálat, egyennyakkendőt. A diákok szerették ezeket a dolgokat. Igyekeztem úgy tanítani, hogy a tananyagon túl is adjak át információt, tudást; életet vigyek a német nyelv tanulásába. A sokadik órában a fiatalok rendszerint már fáradtak és éhesek voltak. Nekem nem okozott gondot, hogy az ebédlőben tartsunk órát és közben a diákok megegyék a szendvicsüket vagy a menza kaját – cserébe németül kellett beszélniük, akármit is akartak közölni, kérdezni.

A Világmegváltó

  • Világmegváltó voltál?

  • Igen! – és a szeme felcsillan.

  • Hogyan fogadták a kollégáid ezeket az ötleteidet? Hogyan viszonyultak hozzád?

  • Ez mindig érdekes volt. Kétszer voltam pályakezdő, és a második pályakezdésem során is ugyanaz történt. Tehát: voltak, akik örültek, hogy nem nekik kell kiállniuk és elmondaniuk azt, amit gondolnak. Voltak, akik nyíltan mellém álltak és persze volt az „ellenzék”. Ez utóbbi csoportba tartozók is nyitottak voltak, másképp nem valósulhatott volna meg egyik elképzelésem sem. Amikor eljöttem az utolsó munkahelyemről, igazából akkor vált világossá, hogy amit teszek, ahogyan gondolkodom, az kockázatos is lehet: magánemberként sokan álltak mellettem, sajnálták, hogy „eljövök”. Nyíltan – a vezetőik előtt – kevés kivételtől eltekintve azonban nem vállalták a véleményüket.

Az Újrakezdő

    • Milyen volt a második pályakezdésed? Volt-e különbség az elsőhöz képest és ha igen, mi volt az?

    • A második alkalommal már tudtam – német autóipari cégnél kezdtem dolgozni –, hogy van hierarchia és tudtam, hogy abban el kell tudnom helyezni magam. Enélkül nem boldogultam volna, hiszen akkor tudom a munkámat elvégezni, ha emberileg a helyemen vagyok. Ez sikerült. Természetes volt számomra, hogy vannak szabályok, például a munkavédelem, tűzvédelem, a gyár épületébe történő be- és kilépés módja, szabadságok, betegség és egyéb élethelyzetek és a munka közötti kapcsolat rendezése miatt. Tudomásul tudtam venni ezeknek a létezését és láttam, hogy segítenek korrekt módon intézni a magánéletemet.

    • Tehát ha van keret, szabály, nevezzük bárhogy, a munkavállalók biztonságban vannak. Például nem kell szívességet kérniük, megindokolni a magánéletük felfedésével például azt, hogy miért van szükségük egy-két nap szabadságra. Erre gondolsz?

    • Igen, pontosan. Látom, hogy a fiatalok számára a szabályok hátráltató tényezőkként vannak jelen. Pedig ez az ő javukat is szolgálja, egyszerűbbé teszi az életüket. Tudom, persze, hogy vannak úgymond „életellenes” szabályok is. Az más kérdés.

A Tanár

  • Hogyan látod a mai pályakezdőket? Miben mások, mint a te korosztályod?

  • Sok volt tanítványom megkeres, amikor életük fordulóponthoz érkezik: megkapják a német szakos diplomájukat, elhelyezkednek, megházasodnak. Őket jól ismerem, és el tudom helyezni a velük kapcsolatos élményeim alapján az elbeszéléseiket. Úgy látom, ők már most ott szeretnének tartani, ahol húsz év múlva fognak. Ilyen nincs, végig kell menni az úton, tapasztalatot kell szerezni mindenkinek, kivétel nélkül.

  • A gyakorlati tapasztalataid hogyan támasztják alá ezt a megfigyelésedet? Volt-e olyan pályakezdő, akin láttad, hogy rossz irányba megy?

  • Gyakran tapasztaltam, hogy a fiatalok mindent elvállalnak, mert meg akarnak felelni. Ennek az a következménye, hogy a vezetők „megszokják” a terhelési szintjüket – ami az elején magas – és ahhoz igazítják hosszú távon a feladataikat. Viszont azt még az elején nem tudják, hogy hónapokon, éveken át nem fogják bírni a folyamatos túlmunkát, a sürgős határidős feladatok elvégzését, és még sorolhatnám. Belemennek az elején olyan helyzetekbe, amelyekből konfliktus nélkül ki sem tudnak jönni. A másik véglet az, amikor az első nehézség, kudarc után egyből felállnak és új munkahelyet keresnek.

  • Kérhetem, hogy álljunk meg egy picit az utolsó mondatodnál? Egyetértek veled abban, hogy van, amikor túl korán odébb áll valaki, tényleg az első nehézség okán. Ugyanakkor van, amikor azt gondolom magamban, ha van módom rá, szóban is megerősítem: „Jól tette!” Szerinted hol a határ? Mi alapján döntse el egy fiatal, nem tapasztalt azt, hogy ha odébbáll, az inkább előre viszi az életét? Vagy feltehetem a kérdést úgy is, hogy ha marad, akkor nem fog fejlődni?

  • A döntés meghozatalánál az egészség veszélyeztetése – a mentális egészséget is ideértem – az irány. Fel kell állnia, ha nem emberként bánnak vele, ha visszaélnek a tudásával, a pozitív hozzáállásával, ha kizsigerelik. Nemet kell mondania a fizetésre és a jó körülményekre, ha emberi mivoltában szenved csorbát. A lényeg, amit mindenkinek meg kell értenie: Te mint ember sokkal fontosabb vagy, mint a pénz!

A Tanácsadó

  • Mi a legfontosabb, amit egy pályakezdőnek tudnia kell(ene) ahhoz, hogy hosszú távon jobban boldoguljon a munkahelyén?

  • A munkahely elsődleges, vagyis az, hogy beilleszkedjen a munkahelyi közösségbe. Megtalálja azokat a kollégákat, akik segítik a munkáját és tudja azt, ha valaki ellenérdekelt. Fontos, hogy ki tudjon állni önmagáért, az elképzeléseit érthetően meg tudja osztani. A kudarc kezelését is meg kell tanulniuk. A szakmai tudás akkor tud a maga teljességében kibontakozni, ha a munkahely biztonságos közeg a fiatal számára. A legokosabb, legtehetségesebb emberek is „el tudnak veszni”, ha nem találják a helyüket a világban. Pozitívnak tartom, hogy a fiatalok „mindent jobban tudnak a felnőtteknél”. Ez a hozzáállás viszi előre a világot.

  • Szerinted milyen adottságokkal, tudással kell rendelkezniük a pályakezdőknek ahhoz, hogy megtalálják a helyüket? Mit tanácsolsz számukra?

  • Nagyon fontos, hogy legyen egészséges önbizalmuk. Ez pedig a reális önismeretből fakad. Tudniuk kell, hogy a személyiségük hogyan hat a környezetükre. Én például nem tudtam, hogy amit mondok, az kinek fog tetszeni, mit váltok ki a szavaimmal. Őszintén szólva, eleinte nem is gondoltam erre, csak idővel kezdtem figyelembe venni a hatásomat és tudatosan készülni erre minden egyes helyzetben, ami elém került. Azt tanácsolom a fiataloknak, fejlesszék magukat, az önismeretüket. Tudatosítsák a környezetre gyakorolt hatásukat és visszafelé is értelmezzék azt.

A Nyugodt Ember

  • Ha ezzel a tudással kezdhetnéd újra a pályafutásodat mit tennél másképp?

  • Bátrabb lennék. Bátran vállalnám az újításaimat. Az elején is megtettem ezt, de tele voltam félelemmel. Sokáig érleltem magamban a világmegváltó gondolataimat, míg végül ki mertem állni a többiek elé.

  • Hol tartasz most: mi a fontos számodra, milyen értékek mentén szervezed a munkádat? Mit tanultál az évek során a munkahelyeiden?

  • Most vagyok harmadszorra pályakezdő – most azonban a saját vállalkozásomban dolgozom. Kommunikációval, szövegírással foglalkozom. Tudatos döntés volt akkoriban, hogy tanár lettem, és bár nem iskolában, mégis úgy érzem, most is tanítok a tevékenységemen keresztül. Mára már tudom, melyek az erősségeim és tudok is azokra építeni. Van önbizalmam és bátran beleállok a nehéznek tűnő helyzetekbe is. Nyugodtabb vagyok, tisztán látom, hol a helyem és azt is, hogy mindig meg is fogom találni, bármilyen helyzetbe is kerüljek még.

Dinamikus és bölcs. Nyugodt. Egyensúlyban van. Ezekkel a gondolattal a fejemben köszöntem meg a beszélgetést Vikinek. Ahogy beszélt, láttam magam előtt a gyerekek között, majd kiskosztümben egy csodaszép irodaházban. Éreztem a színeket, amelyek körül veszik akkor, amikor emberek között van. A pályakezdő fiataloknak szóló üzenetét a következőképpen tolmácsolnám: légy ember másokkal és őrizd az emberséged mások előtt. Talán, ha nem pályakezdőként olvassuk az üzenetét is tanulunk tőle, vérbeli diákként.

Szeretettel várlak egyéni konzultációra, ha szeretnéd tudni és tudatosítani: Mi az, ami igazán fontos számodra? A konzultációról bővebb információt itt találsz. 

Móré Zsuzsa

KONZULTÁCIÓRA JELENTKEZEM
Küldd el jelentkezésedet és felveszem Veled a kapcsolatot.

Korábbi bejegyzések

Kováts Mária

Miért érzi a szülő hibásnak magát, ha a gyerekkel valami gond van?

Gondolatok arról, mit tehetünk a gyerekeink boldogságáért: lehetőségek és határok, melyek között szülőként mozgunk. Nem az anya a hibás, ha …

ELOLVASOM
Szolnoki Judith

A szív dönt vagy az ész?

A pályaválasztás egy lezáró lépés: elköteleződést jelent egy szakma kitanulása irányában. Akkor lesz sikeres, ha a választás az érdeklődési kör és a lehetőségek, személyes és környezeti erőforrások figyelembevételével történik.

ELOLVASOM
Freelancerek

Freelancer, azaz szabadúszó vagyok

A pályaválasztás egy lezáró lépés: elköteleződést jelent egy szakma kitanulása irányában. Akkor lesz sikeres, ha a választás az érdeklődési kör és a lehetőségek, személyes és környezeti erőforrások figyelembevételével történik.

ELOLVASOM