Mit tegyünk, ha meditáció közben elkalandozik a figyelmünk?
Korábbi cikkeimben leírtam, hogyan végezzük a meditációs gyakorlatokat. A zen ülés ről a Mi a meditáció? Tudd meg a gyakorlás által című cikkemben olvashatsz, a zen sétát A meditáció és a ritmus. Mi a Te ritmusod? című cikkemben mutatom be. Leírtam mi az, ami a meditációs tapasztalataink hatására kialakulhat bennünk és idővel megnyilvánulhat rajtunk keresztül. Most arról írok, amikor a gondolatok megzavarják a meditációnkat. Mert előfordulhat, hogy hetekig simán tartjuk a folyamatot, majd egy nap valami miatt kibillenünk és úgy érezzük, „… ez nem megy, mert jönnek a gondolatok, és nem tudom kizárni őket!” És ahogy az lenni szokott: vagy magunkat okoljuk, hogy valamit elrontottunk vagy a külvilágban keressük meg, miből ered a sikertelenségünk. Bármelyik utat választjuk, csapdába esünk: mert gondolkodni kezdünk. Azzal a módszerrel – gondolkodás – keressük az okot, amelyet önmagában meg akarunk szüntetni.
A másik ok, amiért úgy döntöttem, a meditáció és a gondolkodás témában írom meg ezt a cikket az, hogy gyakran találkozom olyan problémákkal, mint: „Nem tudok meditálni.” „Nem tudom kikapcsolni a gondolataimat.” „Nem tudok magamra figyelni.” „Nem tudok tétlenül ülni.” Vagyis a nem gondolatkörében bolyongunk miközben egyre távolabb kerülünk önmagunktól és a vágyott állapottól, ami nem más, mint a belsőnkből fakadó nyugalom.
Hogyan tudunk úrrá lenni a gondolatok okozta zavaros helyzeten? A kivezető út kereséséhez, ennek az írásnak a megalkotásához a gondolataimat, az intuíciómat és a tudatomat egyszerre használom. Bízom benne, hogy segítségedre lesz a cikk és figyelmedet arra fókuszálod, ami van.
Lehet-e meditáció közben gondolkodni?
Ez egy költői kérdés. Mert mindent lehet… de akkor az nem meditáció. Tehát a meditáció önmagában egy olyan tudat- és létállapotot jelent, amikor a figyelmünket tudatosan a testünk tartására és a légzésünkre irányítjuk. A lehet – nem lehet dimenziónak nincs értelme, ha meditációról beszélünk. A kell sem jelent semmit, hiszen milyen alapon mondhatnánk azt, hogy meditálni kell? Azt sem mondjuk, hogy lélegezni kell, vagy tartani kell a testünket. Egyszerűen cselekdjük ezeket a tevékenységeket, oda sem figyelve rájuk. Természetesek.
A meditáció alatt átlépünk a megszokott társadalmi normák és keretek világából a saját, belső világunkba. Abba a térbe jutunk, amelyben a hétköznapi életünk során használt szavaknak és kifejezéseknek nincs értelmük. Magunk vagyunk. Minden, ami meditáció alatt történik, tisztán rólunk – rólam, rólad és róla – szól. Az elvárások, a megfelelési vágyak, a szükséges, a fontos, a nélkülözhetetlen és még sorolhatnám mennyi dolog és gondolat, mind-mind a meditációs téren kívül maradnak. Kizárólag mi – én, te és ő – vagyunk a térben mindazzal, ami élővé tesz bennünket.
Hangsúlyozom: semmit sem kell tenni. Lehetőségünk van dönteni, hogy leülünk meditálni vagy nem. Ha leülünk meditálni, a mi dolgunk az, hogy kialakítsuk a meditációs terünket és ezt követően ebben legyünk. Senki más nem teszi meg helyettünk, tehát senki más nem várhat el tőlünk semmit azzal kapcsolatban, hogy meditálunk és közben minek kell velünk történni.
A meditáció a fejlődési folyamatunkat támogató eszköz, aminek a hatására közelebb kerülünk önmagunkhoz. Önazonossá válunk, amiből következik, hogy megtaláljuk, kialakítjuk azokat a helyzeteket életünkben, amelyekben jól vagyunk és mások is jól érzik magukat a közelünkben. Letisztul az életünk.
Gyakorlat 1.
Minél kevesebb ideig gondolkodva válaszolj a következő kérdésre: mit tennél most legszívesebben, ha szabadon dönthetnél?
A gondolkodás
A gondolataink vannak. A gondolatainkat problémamegoldásra, tervezésre, szervezésre használjuk. A gondolkodás tudatos tevékenység. Szándékosan egy szellemi kihívásra irányítjuk a figyelmünket, meghatározott cél teljesülése érdekében. Például: olyan vacsorát készítsünk, amit mindenki szeret vagy hogyan újítsuk fel a házunkat? Milyen útvonalon menjünk munkába, ha nagy a forgalom? Melyik iskolában tanuljon tovább a gyerekünk? Elvégezzünk-e egy tanfolyamot vagy sem? Hogyan indítsuk el a vállalkozásunkat, hogyan alapítsunk céget? A probléma nagysága nem lényeges, a stresszfaktor és az idő dimenzió mentén tudjuk megkülönböztetni a mélységeket. A gondolkodás folyamata ugyanaz, bármelyik esetben.
A folyamat: a helyzeteket valójában szempontok felsorakoztatásával kezdjük megoldani, pro és contra érveket gyűjtünk. Majd döntünk, függetlenül a pro és contra eredményétől. Igen! A döntést nem az eszünk, a gondolkodásunk alapján hozzuk meg. A szempontok segítenek a döntésben, mégsem ez alapján születik döntés! Ha mégis ezek mentén döntünk – megfigyeltem – boldogtalanná válunk. Azt hiszem, ilyen a természetünk, ez az emberségünkből fakad.
Gyakorlat 2.
Válassz egyet a Téged most aktuálisan foglalkoztató problémák közül – bármi lehet. Figyeld meg, milyen gondolataid vannak a problémával kapcsolatban.
A gondolkodás és a meditáció
Miután mi döntöttünk úgy, hogy meditálunk, a mi dolgunk, hogy gondolatainkat, cselekedeteinket tudatosan átrendezzük és ezzel megépítsük a meditációs folyamatunkat támogató keretet. Konkrétan fogalmazva:
- … meditálni szeretnénk;
- … tudjuk, hogy ez nyugodt körülmények között lehetséges;
- … akkor van nyugalom, amikor a családtagjaink már vagy még alszanak, nincsenek otthon vagy ők is kapcsolódnak hozzánk és egy időben végezzük a meditációs gyakorlatot;
- … megvárjuk, míg elalszik mindenki vagy korábban ébredünk, illetve igazodunk az ő időbeosztásukhoz;
- … felvesszük a meditációs gyakorlatunkhoz a testtartást;
- … áttérünk a hasi légzésre.
Ha belegondolunk, a gondolkodásnak fontos szerepe van a meditáció előkészítésében, hiszen láthatjuk csak a főbb pontokon keresztül is, hogy problémamegoldást, tervezést és szervezést igényel a meditációhoz szükséges körülmények kialakítása. Ennyi a gondolkodás feladata: a keretek kialakítása, a körülmények, a feltételek megteremtése…
A meditációs folyamatban a testtartás felvételét követően, a hasi légzés gyakorlásától kezdve egészen biztosan, a gondolatok helyét átveszi a tudatunk. A gondolataink a meditációs terünkön kívül maradnak egészen addig, amíg a tudatunkat a testtartásunkra és a légzésünkre irányítjuk. Amint a tudatunkat kivonjuk a figyelemből, a gondolatok megjelennek és átveszik az irányítást felettünk.
Az történik, nem vesszük észre, hogy gondolkodni kezdünk meditáció közben. Megszokásból, rutinból a figyelmünk a gondolatokra irányul. Irányul, azaz magától „oda megy” a gondolatokhoz, nem pedig mi irányítjuk oda tudatosan. A figyelem elhagyja a tudatunkat és a gondolatokra kapcsolódik. Tulajdonképpen ez biztos terep – a gondolkodás -, hiszen megvan az algoritmus, ami alapján a gondolatok működnek: optimista szcenáriókat kreálnak vagy armageddon-szerű pusztulást vetítenek elénk. A múlt eseményeit csomagolják be szomorú szürke lélek-papírba vagy bármilyen más, megbánást követő érzelmi hullámot korbácsolnak. A lényeg, hogy a gondolatok elvonják a figyelmünket a jelen pillanattól. A meditatív állapot a jelenlét tudatában nyilvánul meg.
Gyakorlat 3.
- Nézd meg, hány óra van.
- Ne csinálj semmit.
- Nézd meg, hány óra van most.
Mit tegyünk, hogy a tudatunk a testünkkel működjön együtt?
Előbb-utóbb feltűnik, hogy a légzésünk felszínessé vált, és görbe a hátunk, beesett a mellkasunk. Zsibbad a lábunk, vagy valami kellemetlenség kialakul, és EZ hívja fel a figyelmünket, mutatja meg, hogy eltértünk. Legalábbis én mindig észreveszem, hogy nem kényelmes valami, EZ segít tudatosítanom azt, hogy meditálás helyett gondolkodom. Tehát a kellemetlen, fájdalmas, a rossz szükséges ahhoz, hogy korrigáljunk és jobbá váljunk.
Személyes példámat osztom meg azzal kapcsolatban, hogy
Mit teszek? Automatikusan visszarendezem magam a kiindulás állapotába: felveszem a testtartást és átállok a hasi légzésre. Ezt annyiszor teszem meg, ahányszor elkalandozok. Csak ezt teszem meg. Most gondolkodom, hogy mit nem teszek meg… sok mindent, például: nem hagyom abba a meditálást; nem határozom el, hogy nem fogok gondolkodni; nem koncentrálok jobban, mint korábban bármikor.
Rövid párbeszéd:
- Mit tegyünk, ha meditáció közben megindulnak a gondolataink és csak jönnek, megállíthatatlanul?
- Vegyük fel a kiinduló testtartást és álljunk át hasi légzésre.
Egy probléma, egy nehézség (gondolkodunk, vagyis nem azt tesszük, amit szeretnénk) az, ami ráirányítja a figyelmünket arra, hogy valami nincs rendben azzal, amit cselekszünk. A nehézség, a probléma irányítja a figyelmünket arra, hogy tegyünk valamit (figyeljünk a légzésünkre és a testtartásunkra). A hétköznapjainkban is előfordulhat, hogy szándékunkban áll valamit megtenni, el is kezdjük, majd valami eltereli a figyelmünket és megfeledkezünk az eredeti szándékunkról. A gondolataink is ugyanúgy beúsznak a semmiből bármikor, mint a meditációban. Tehát meditációban azt tudjuk gyakorolni, hogy a zavaró tényezőket mi módon tudjuk kezelni. Megtanuljuk, hogyan tudjuk figyelmünket arra a dologra irányítani, ami fontos számunkra, amivel foglalkozni szeretnénk. Fontos tudás!
Gyakorlat 4.
Figyeld meg: amikor legközelebb nehézségbe ütközöl, mit teszel?
Döntés
A személyes példámat folytatom …
Döntést hozok arról, hogy meditálok és arról, hogy mit teszek meg. Kizárólag ez a két döntési pont van a folyamatomban. A cikk elején írtam, hogy „semmit sem kell tenni”. Miután döntöttem, már a döntés vezet, a tudatom kísér. Tapasztalok és a tudatommal rendezem élménnyé a történéseket, tudatosítva az érzelmeimet is. A tudatom kapcsolódik az intuíciómhoz.
Az intuícióm táplálta a döntésemet, emiatt folytattam a meditációt. A gondolataim „lebeszélnek”, hiszen józan ésszel ki az, aki zsibbasztja a lábát vagy egyéb kellemetlen helyzetbe hozza saját magát? A megérzéseimet követem és tudom, bizonyosságom van, hogy a teljességet a nehézségek vállalásán keresztül tudom megtapasztalni. Amikor minden kisimul, amikor elmúlik a fájdalom, amikor a hátamat nem én tartom, mégis egyenes a gerincem, amikor a légzésemre nem figyelek, mégis minden sejtemben friss oxigén jut … számomra ez a teljesség. Utólag logikusan felépíthetővé válik a meditációm teljes folyamata. Hangsúlyozom, utólag. Meditálás közben csak vagyok.
A döntés iránya az „igen”. Mire mondok „igen”-t? Illetve „igen”-t vagy „nem”-et mondok? Melyiket mondom ki? Milyen irányból közelítem a döntésemet? Mire figyelek?
A zen meditáció az „igen” mondásának gyakorlása. A szeretet kifejezésének legtisztább módja.
Gyakorlat 5.
A legutóbbi döntésedet fordítsd át az ellenkezőjébe. Tehát ha valamire „igen”-t mondtál, most ugyanezt a döntési eredményt a „nem”-mel fogalmazd meg, és fordítva. Van különbség? Mi az?
Derűsnek lenni
Kerestem ezt a szót, hogy derű. A derű szó írja le azt a különleges állapotot, amelyben a jó kedv, a boldogság, a pillanat öröme egyszerre benne van és magában foglalja a nehézségeken való felülemelkedést is. Valahogy derűvel a szívünkben könnyebben boldogulunk a szomorúsággal, haraggal, félelemmel, meg tudjuk szelidíteni azokat. A derű állapotában képesek vagyunk elfogadni azt, hogy vannak, léteznek, elérnek bennünket. A fájdalmak ugyan megtörik a derűt, mégis több erőnk van újra neki indulni, mintha nem ismernénk. A gondolatok kevésbé zavarják a derűs ember nyugalmát.
A zen meditáció rendszeres gyakorlása elvezet a derű állapotába. Szerintem ez úgy történik, hogy saját magunkért kezdünk tenni. Felismerjük, hogy munkálkodnunk kell magunkon és tudjuk, hogy minden tudás bennünk van, amire szükségünk van, legyünk bármilyen élethelyzetben. Hideg fejjel, minden nap valamennyi időt arra fordítunk, hogy önmagunkkal találkozzunk. A zen meditációban az történik meg, aminek van lehetősége, tehát a komfort zónánkból kimozdulunk, mégis a befogadókészségünk határain belül maradunk. A folyamat addig megy, amíg van fogadókészségünk meditatív állapotban lenni. Miután kijöttünk a meditációból egy másik szinten elindul a tudatosítás: egyre finomabb, lágyabb, elfogadóbb, befogadóbb és szeretetteljesebb lesz az, ahogyan önmagunkra gondolunk és a világot látjuk – ettől leszünk derűsek.
Több lehetőség tárulkozik fel előttünk, mint korábban. Türelmesebben válogatjuk a szempontokat a döntéseink előkészítése során. A gondolataink pedig háttérbe húzódnak, teret adnak az intuíciónknak, a megérzéseinknek. A döntésünket ész érvekből kiindulva, szívből hozzuk meg. A derű sugárzik, észrevehető, mint ahogyan a szeretet is. A derű egyensúlyt teremt bennünk és a környezetünkben. A mi döntésünk az, hogy mire fordítjuk a figyelmünket, mit emelünk a tudatunkba: gond-olatainkat vagy a jelen pillanat érzékelésének élményét.
Gyakorlat 6.
Próbáld ki: tegyél meg valamit, ami örömöt okoz számodra. Aztán keress valami olyan tevékenységet, ami mások számára is örömöt jelenthet. Csak ennyi.
A zen meditációs gyakorlás lehetőségei
A meditáció, egyszerű forma. Önállóan gyakorolhatod bárhol, bármikor. Koncentrálj arra, amit éppen csinálsz – például lélegzel.
Gyakorold a napod egy csendes szakaszában, elvonulva, ülő helyzetben, mozdulatlan testtartással, amikor a családod már vagy még alszik.
Személyesen egyéni vagy kiscsoportos gyakorlásra – maximum 6 fős csoportban – Debrecenben, az Éltető Erő Stúdióban van lehetőséged. Jelentkezz a kapcsolat@eltetoero.hu e-mail címen.
Olvasd el 1. és inspirálódj: Sunrjú Szuzuki: Zen szellem, a kezdő szellem; Filosz, Budapest, 2002.
Olvasd el 2. és inspirálódj: Móré Zsuzsa: Mi a meditáció? Tudd meg a gyakorlás által
Olvasd el 3. és inspirálódj: Móré Zsuzsa: A meditáció és a ritmus. Mi a Te ritmusod?
Időnként oszd meg a tapasztalatainkat valakivel, aki hozzánk hasonlóan gyakorol.
Ha velem szeretnéd megosztani a tapasztalataidat, online is van lehetőséged. Írj a kapcsolat@eltetoero.hu e-mail címre a következő tárgyban: „Meditációs konzultáció” és ez alapján keresni foglak.
A cikkben szereplő fotókat készítette: Bodó Barna.
