Az értés útja
Mit válaszoltál?
Alapvetően mindegy, mi a válaszunk a fenti kérdésekre. Nem az a lényeg, hogy igen vagy nem, tudjuk-e a választ vagy sem. A lényeg az, hogy feltegyük a kérdést, reflektáljunk az életünkre, mindenre ami van, ami történik velünk. Ezzel fejezzük ki, hogy jelen vagyunk a saját életünkben, kapcsolatban vagyunk magunkkal: a múltunkkal, a jelenünkkel, a jövőnkkel. Ezek egyszerre vannak velünk, bár a jelen a legbiztosabb pont. Innen visszatekintve újra tudjuk rendezni azt, ami volt… úgy, hogy a mostani élethelyzetünkre adjon választ. A jövőnket pedig ennek a tanulságából tudjuk teremteni.
A Másik szempontja
A kérdéseinkre választ kapunk, ez egészen biztos. A hozzánk intézett kérdéseket is megválaszoljuk előbb-utóbb, még akkor is, ha nem tetsző dologra jutunk. A kérdések lehetőséget adnak, hogy a Másik Ember szemével tekintsünk önmagunkra és találjuk meg, mit vagy kit lát bennünk? Mit adunk neki? Így fogjuk érteni egymást. Nem megérteni, hanem ÉRTENI –érezzük az érzéseit, tudatunkba kerül a múltja. A megértés lezárja, az értés nyitva hagyja lelkünket. A megértés egy adott pillanatra vonatkozik, az értés folyamatot indít el köztünk. A különbözőségeink mögött lévő, azonosságainkhoz vezető útra, az értés útjára tehát egymás értése vezet el bennünket. Így válunk képessé egymáshoz kapcsolódni, hiszen a kiindulási pontunk azonos – ezt értjük meg.
Összegezés: az értés állapota természetes, amikor értünk, nincs szükség elengedésre, megbocsátásra, mert minden a maga rendje szerint van a helyén. A saját helyünkről kiindulva tudunk kapcsolódni azokkal, akik hozzánk tartoznak: akiktől tudunk kérdezni, akiknek válaszolunk a felénk intézett kérdéseire. Azokat a tevékenységeket kezdjük végezni, amelyek a természetes egyensúlyi állapotunkban tartanak bennünket és így örömmel töltenek el. Ebben az esetben bőven marad energiánk, hogy azokkal legyünk együtt, akiket szeretünk, akik hozzánk tartoznak. Megajándékozzuk őket a jelenlétünkkel és ezen ponton az sem számít, hogy spirituálisak vagyunk-e vagy sem.
