Asset 5

Éltető Erő blog

Életpályatervezés: „Hogyan képzeled a felnőtt életed?”

Van egy misztikus kérdés, amit a gyerekeknek szoktunk feltenni és izgatottan várjuk a választ: „Mi leszel, ha nagy leszel?” Életkortól függetlenül a válaszban ott van az, amit meg akar valósítani önmagából, felnőtt korából. Erre készül gyerekként, a kérdései, a játékai, a játékszabályai mind-mind ezt tükrözik. A „Hogyan képzeled a felnőtt életed?” kérdése átfogó, hiszen az életpályatervezés egészét felöleli és mindenre választ vár a gyerektől és ritkábban tesszük fel mi, felnőttek.

Három részes cikksorozatomban a szülők, pedagógusok és a pályaválasztást segítő szakemberek számára kínálok útmutatót a gyerekek

segítése terén. Most nagyon fontos, hogy gyerekeink segítségére legyünk. Az út, amit felvázolok a saját, felnőtt életünkre való tudatos ránézésen keresztül segíti a gyerekeinket a jövőjük tervezésében és az arra való felkészülésben. Talán segít a saját életünket is jobbá tenni, és ezen keresztül a gyerekeinkét is, ha felidézzük, miről álmodoztunk és hogyan készültünk a felnőtt életünkre.

Az első részben az életpályatervezésről lesz szó, mert ez átfogó, a szakmaválasztáson túl magában foglalja mindazt, ami az élet: ahogyan a hétköznapokat és ünnepek megéljük a családunkkal, ahogyan gazdálkodunk az erőforrásainkkal. A munka csak egy része a teljes életünknek. Amiről az életpályatervezéssel kapcsolatban olvashatsz a cikkben

  • mit jelent pontosan az életpályatervezés;
  • az álmaink szerepe a felnőtt életünkben;
  • hogyan tudunk segíteni a gyerekeinknek – szülőként, tanárként, segítő szakemberként.

Miután mi, felnőttek is voltunk gyerekek – valamikor, régen – és van erről élményünk, tudásunk, többes szám első személyben is fogok írni. Teszem ezt azért, hogy emlékeztessem magunkat arra, milyenek voltunk gyerekkorunkban. A saját élményeink tudatosítása, az emlékeink felidézése bár lehet, hogy könnyeket csal a szemünkbe, mégis bizonyos vagyok abban, hogy ezáltal megértőbbé, elfogadóbbá válunk a gyerekek felé.

Mit jelent az életpályatervezés?

Az életpályatervezés összetett folyamat – maga a szó is összetett. Induljunk ebből:

Élet: minden. Magában foglalja a magánéletünket, a munkánkat, ahogyan megéljük a hétköznapjainkat és ünnepeinket. Jelenti azt is, ahogyan az életünkhöz, a velünk történő eseményekhez viszonyulunk. Mennyire veszünk részt az élet áramlásában?

Pálya: egy meghatározott tér. Van kiterjedése, iránya és haladást tesz lehetővé. Az életünk vonatkozásában azt a kérdést kapcsolom hozzá: sodródunk egy már kiépített pályán vagy a sajátunkat építjük?

Tervezés: tudatos cselekvés. Első hallásra egyszeri eseményként tekinthetünk rá, azonban időnként, ahogyan az önismeretünk bővül, a tapasztalatinkkal gyarapszunk, érdemes újra és újra áttekinteni, hogy az eredeti terveinkhez képest hol tartunk. A tervezés már az idő dimenzióját is magában foglalja, az életpályánk alakítását jelenti esetünkben. A hozzá kapcsolódó kérdés: Mi a célunk?

Egész életen át tartó folyamat

Az életpályatervezés egész életen át tartó folyamat. Mert változik az élethelyzetünk – jó esetben tudatosan veszünk részt ebben. Mi változik: az életkorunk, az egészségi állapotunk, érdeklődésünk; a családi állapotunk – gyarapodás és a gyerekek kirepülése -, lakóhelyünk, a munkahelyünk, a munkakörülmények. Csak a főbb változókat soroltam fel, hiszen mindannyiunk életében ezer árnyalatnyi különbségek vannak, más-más a fontos számunkra.

Önismeretre épül

Az életpályatervezés önismeretre épül. Szükséges, hogy tudjuk, mi az, ami az erősségünk, mi az, amiben nem vagyunk jók. Az önismerethez tartozik az is, hogy tudjuk, milyenek szeretnénk lenni és akkor végig tudjuk gondolni, milyen képességeinket kell fejlesztenünk ahhoz, hogy teljesítsük az elgondolásunkat magunkkal kapcsolatban.

Kölcsönhatásban a környezettel

Kölcsönhatásban vagyunk a környezetünkkel. A környezetünkhöz tartoznak az emberek, akik körül vesznek bennünket, a hely, ahol élünk, épített és természetes vonatkozásában. Ide tartozik az anyanyelvünk, a kultúránk, a gazdaság, a politika. Mi magunk is alakítjuk és viszont hatással van ránk mindaz, ami körülöttünk történik. Ennek a tudatosítása lényeges, hiszen ebből fakad az, hogy felelősséget vállalunk az életünkért: belátjuk-e azt, hogy ami velünk történik, az belőlünk fakad.

Természetes dolog

Az életpályatervezés természetes dolog, lényeges része, hogy gyerekkorunkban ábrándozunk majdani felnőtt életünkről. Nem csak arról, hogy mi lesz a munkánk, hanem eltervezzük a családunkat is: mikor kötünk házasságot, hány fiunk és lányunk lesz, hogyan nevezzük el őket. Megtervezzük mindennapjainkat mi módon töltjük el, és hogyan fogjuk ünnepelni a Karácsonyt, a születésnapokat – esetleg kitalálunk extra ünnepeket, amik csak a mi számunkra lesznek azok.

Rendelkezésünkre álló erőforrások

Minden, ami körülvesz bennünket és minden, ami bennünk van összességében az erőforrásunk. Az életpályatervezés során az ismert erőforrásainkkal való gazdálkodást határozzuk meg. Ennek része az is, hogy mi lesz a munkánk, hol fogunk élni, milyen emberi kapcsolatok kialakítására törekszünk és hogyan vigyázunk a természetre, a meglévő értékeinkre. Törekednünk kell arra, hogy az erőforrásainkat folyamatosan bővítsük a megismerés által – elsősorban önmagunk megismerésére gondolok. Ebben az esetben tudunk olyan életet élni, amiben nem csak a magunk érdekei szerint cselekszünk, hanem értéket teremtünk.

Az álmaink szerepe az életünkben

Lényeges szerepe van az álmodozásnak, a képi megjelenítésnek életünk alakításában. Gyerekkorunkban még egész sok időt tudunk ezzel tölteni. Ezért fontos, hogy a gyerekeknek adjunk erre teret továbbá papírt és ceruzát, hogy rajzolják le a házat, ahol élni fognak, az elképzelt leendő családjukat vagy magukat munka közben. Nagyrészt a saját életünkkel fogunk találkozni a rajzaikon keresztül, de ez is így van rendjén, hiszen bennünket, szülőket látnak mintaként. Nem biztos, hogy a mi foglalkozásunkat választják, de biztosan lesz egy olyan momentum, ami megmutatja, hogyan állunk az élethez – szerintük. Tudnunk kell, számukra ez a minta, ehhez viszonyítanak és mondják azt, hogy „Én is az akarok lenni, mint anya vagy apa!” és azt is, hogy „nem akarok úgy élni, mint anya vagy apa!”

Mi is voltunk gyerekek

A gyerekkori álmainkhoz életünk során többször is visszatérhetünk. Különösen akkor lesz ezeknek szerepe és értelme, amikor úgy érezzük: megrekedtünk. Sehova se tartunk, nem tudjuk, mi tévők legyünk egy helyzetben. Ilyenkor segít, ha a jelenből a múltba utazunk és csak felidézzük, milyennek képzeltük életünket. Nem az lesz a lényeg, hogy teljesítettük-e álmainkat, pusztán az emlékezés. Mert megtalálhatjuk azt, amire még az intézményesülésünk (bölcsi, ovi, suli) előtt igent mondtunk. Igent mondtunk arra, hogy lesznek barátaink, lesz értelme a munkánknak (mert az utcaseprő miatt tiszta a járda). Segíteni fogunk a rászorulókon vagy megtanítjuk a gyerekeket írni, olvasni, és olyan házakban fognak az emberek élni, amit mi terveztünk és lesz kutyánk és sok gyerekünk.

A "nem olyan rossz és elég jó..."

Ugorjunk az időben és nézzük meg, mit jelent az életpályatervezés tizenhárom, tizennégy éves korban. Míg kisgyerekként a szülői minta és egy szűk családi, baráti kör hatása érvényesül, az intézményekbe kerülést követően viszont a látókörünk kitágul. Egyre tudatosabban fogjuk fel a világot, a jó – rossz dimenzió árnyaltabbá válik és megjelenik a nem olyan rossz és az elég jó fogalma. Tulajdonképpen a kompromisszum készségünk szintjének a fokmérője lesz a későbbiekben ez a „nem olyan… és elég jó…”

Miközben létezik a számunkra legjobb. Erőfeszítést igényel a legjobb megteremtése, de tudnunk kell, hogy létezik ilyen.

 

A legtöbb, amit a gyerekeinkért tehetünk

A legtöbb, amit a gyerekeinkért tehetünk, ha emlékeztetjük őket arra, amire igent mondtak. Ezáltal tarthatják meg az ösztönös, intuitív életképüket és akkor ebből kezdik kialakítani konkrét céljaikat. Szívből jövő folyamat ez: a gyerekek számára sokkal nyugodtabb élet alapját jelenti, mert a belső indíttatásaik vezetik őket a külső elvárások helyett! Tehát a kompromisszumkészségük helyett az önazonos életvitel területén erősíthetjük őket. Az önismeretük fejlődéséhez járulunk hozzá, ami – mint fentebb írtam – a legfontosabb.

A gyerekek életpályatervezésének támogatása 5 lépésben:

Folytatás:

A következő rész a pályaorientációról fog szólni. A pályaorientáció a pályaválasztás felé vezető tudatos út.

Fotó forrása: Shutterstock

Móré Zsuzsa

KONZULTÁCIÓRA JELENTKEZEM
Küldd el jelentkezésedet és felveszem Veled a kapcsolatot.

Korábbi bejegyzések

Kováts Mária

Miért érzi a szülő hibásnak magát, ha a gyerekkel valami gond van?

Gondolatok arról, mit tehetünk a gyerekeink boldogságáért: lehetőségek és határok, melyek között szülőként mozgunk. Nem az anya a hibás, ha …

ELOLVASOM
Szolnoki Judith

A szív dönt vagy az ész?

A pályaválasztás egy lezáró lépés: elköteleződést jelent egy szakma kitanulása irányában. Akkor lesz sikeres, ha a választás az érdeklődési kör és a lehetőségek, személyes és környezeti erőforrások figyelembevételével történik.

ELOLVASOM
Freelancerek

Freelancer, azaz szabadúszó vagyok

A pályaválasztás egy lezáró lépés: elköteleződést jelent egy szakma kitanulása irányában. Akkor lesz sikeres, ha a választás az érdeklődési kör és a lehetőségek, személyes és környezeti erőforrások figyelembevételével történik.

ELOLVASOM